Ez az oldal a Klub múltjával, történetével foglalkozik.

Összefoglaló klubbunk megalakulásáról, célkitűzéseiről, életéről, a jó és kevésbé jó időkről   a megalakulástól napjainkig.

   Klubbunk 1989-ben alakult Lehotay Júlia (a későbbi elnök) kezdeményezésére és Jósvay László nyiregyházi gimnáziumi tanár ötlete alapján kb. 20-30 taggal. A kezdetekkor a II. Rákóczi Ferenc irodalmi és művelődési kör keretein belűl és annak vezetésével karöltve működtünk, majd később önnálóan folytattuk munkánkat. A Klub a következő célokat tűzte maga elé: a nemzeti kutúra ápolása, megőrzése, a magyarságtudat erősítése, a nemzeti hagyományok továbbvitele és átadása a felnövekvő nemzedékeknek, kapcsolatok teremtése, megtartása és fejlesztése az anyaországgal.

...Eleinte komoly gondokat okozott az állandó helység hiánya, igy nagyon nehéz volt foglalkozásainkat megtatani. Évekig a velünk majdnem egy időben alakult KMKSz munkácsi alapszervezetének könyvtárában, a városi magyar iskola szabad termeiben, a ruszinok házában, vagy a cserkészek székházában találkozott a tagság, ami komoly kellemetlenségeket okozott. Végül 1997 nyarán megoldódott ez a helyzet. Egy jótevőnk, a Munkácsról Amerikába elszármazott Pákh Sándor (aki sajnos már nincs közöttünk) rendelkezésünkre bocsájtott egy több, mint 100 személy befogadására alkalmas komplett termet. Ezenkívül a „Pákh Sándor Jótékonysági Alapítvány "gyakori segélycsomagok adományozásával próbált segíteni a Klub tagságának sanyarú sorsán. E kedvező körülmények játszhattak közre abban, hogy a tagok létszáma ebben az időben 140-150 főre növekedett. És talán ennek is volt köszönhettő,hogy a Klubnak ekkor két zenekara is volt.Ők szórakoztatták a tagságot a születésnapi és más ünnepségek idején,valamint ők képviselték a Klubbot a városunkban és másutt megtartott rendezvényeken.De megalakúlt az énekkar, a tánckar és a színjátszókör is. Meghí-vásokat kaptunk falunapokra, kistérségi találkozókra, zenésztalálkozókra úgy kárpátaljai, mint magyarországi szervezetektől is és hozzánk is ellátogattak ezen szervezetek tagjai.                Szerintem ez az időszak volt a Klub fénykora.

...De mint minden jóval történni szokott, sajnos ez is elmúlt egyszer. Jött „szeptember 11", ledőltek a „tornyok" és az amerikai társadalom (ahonnan a segélyek jöttek) megélhette létezésének egyik legnagyobb válságát. Persze,a segélyek elkezdtek csökkenni, majd teljesen elapadtak.És persze apadni kezdett a tagság létszáma is.                                        

...2002 tavaszán elhúnyt Lehotay Júlia,és a Klub vezetését Polyák Éva vette át, tiszteletben tartva az elhunyt elnök eszmei hagyatékát és a Klub, nem nézve a beszűkült körülményekre, sikeresen folytathatta munkáját.                                         ...Sok-sok huzavona és utánajárás eredményeképpen 2003-ban a Klub mint nonprofit civil szervezet lett beiktatva és a működésünk is teljesen önnálló lett. Ettől kezdve már a város vezetése is másképpen (pozitívabban) viszonyúlt hozzánk, vagyis már tőlük is kaptunk némi segítséget. Ránk is fért, mivel a fent említett alapítvány anyagi forrásai igencsak beszűkültek,valamivel pótolni kellett az űrt. Ráadásul az épületben, ahol a klubhelyiségünk volt, megalakúlt egy ifjúsági futbalklub, méghozzá a mi termünket használhatták ők is.Nem is lett volna ezzel semmi baj(ha a mai tizenévesek nem olyanok,mint amilyenek),hiszen a klubhelyiség nem volt teljesen kihasználva. De...                                                                       ...A futbalklub elkezdett agresszíven terjeszkedni. Az egy csoportból (12-15 fő) lassan öt, majd nyolc csoport lett (kb. száz fő), így lassan kezdtünk kiszorúlni a rendelkezésünkre bocsájtott teremből. Pedig ekkorra már kiterjedt működési területe volt a Klubnak. Meg kellett tartani a rendszeres kéthetentei foglalkozásokat, a zenekar, énekkar, tánckör, a színjátszókör próbáiról nem is beszélve. Megtartani a születésnapi bulikat, Mikulásünnepséget, Előkarácsonyt, Szilvesztert, Farsangot,stb. Vendégeket kellett fogadni és eleget tenni meghívásoknak, rendezvényeket szervezni (Határmenti Találkozó,a Klub fennállásának évfordulója, stb) és rendezvé-nyeken részt venni idehaza és külföldön és még sorolhatnám.És mindezt kaotikus körülmények között, mert a futbalklub vezetése nem nagyon volt tekintettel ránk. Ám mi derekasan helytálltunk, nem maradt elegyetlenegy program sem!Csak hát milyen áron...                                                                           

...2009 szeptemberében egy fergeteges bulival ünnepeltük meg a Klub megalakúlásának 20-ik évfordúlóját, melyet prominens vendégek és több kárpátaljai és magyarországi nyugdíjas-szervezet tisztelt meg jelenlétével.A rendezvény másnapján a külföldi vendégek és klubbunk tagsága egy bográcsfőző versennyel egybekötött kirándulással tette még emlékeze-tesebbé az ünnepséget.Szép emlékekkel térhettünk vissza a viszontagságos hétköznapokba. Mert bizony a viszontagságok folytatódtak. A hangszereink,a felszerelésünk,a bútorzat vagy megrongálódott,vagy el-eltünedezett és meg sok más kellemetlenség is ért bennünket,amikre most nem akarok kitérni.A két zenekarból már csak egy maradt, annak a tagjai közül is többen átköltöztek az örök vadászmezőkre(ahogy azt az indiánok mondják),úgyhogy a végén már csak egy szál gitárosunk maradt....., de ne szaladjunk ennyire előre.                      

...A jubileumi buli után néhány héttel, mint derült égből a villámcsapás, ért bennünket az elnökünk, Polyák Éva bejelentése, hogy megrendűlt egészségi álapotára tekintettel lemond a Klub vezetéséről. Lehetséges utódul Lautner Erzsébetet jelölte meg az elnökasszony. Valaki felvetette Boruzs Béla, azaz az én nevemet is. Több jelölt, vagy jelentkező nem volt, így nekikezdtünk a szavazásnak. Na, lett is ebből kalamajka! Háromszor is szavaztunk és mindig más eredmény jött ki.Végül én azt ajánlottam, hogy halasszuk el a szavazást két héttel,addigra letisztulnak a dolgok.Addig mind a két jelölt készít egy programot és azt bemutatja a tagságnak. Így is lett. Két hét múlva én az általam elkészített programmal meg is jelentem a klubban,esetleg vitára is számítottam,ehelyett Lautner Erzsébet visszavonta jelölését családi okokra hivatkozva.Ez bizony mindenkit váratlanul ért, mert igazi versenyre, mármint a programok versenyére számítottunk! Én azért bemutattam a programomat, a tagság meg is szavazta, így én lettem az elnök. Azért sajnálom, hogy valódi megmérettetés nem volt... Mindez 2009 októberében történt.                                

...Azóta a Klub tovább működik és sikeresen, több nyertes pályázatunk is volt, amiből .a klub műszaki bázisát, berendezéseit fejlesztettük. Új helyiséget rendeztünk be, ami valamivel kisebb,mint a régi volt, viszont csak a miénk, nem kell közösködni senkivel. Ezenkívül évente megrendezzük a Munkácsi Nemzetközi Nyugdíjastalálkozót, ahová meghívjuk külföldi és kárpátaljai nyugdíjastársainkat. A Klubbon belül megünnepeljük a nemzeti és egyházi ünnepeket, a születés-napokat és más nevezetes napot. Kirándulásokat szerveztünk Kárpátalja történelmi és turisztikai nevezetességeihez. Meghívjuk másutt élő nyugdíjastársainkat és mi is ellátogatunk hozzájuk, egyszóval. szinvonalasabbá és élhetőbbé tesszük a nyugdíjasélet szürke napjait.                                                   

 Hát ennyit Klubbunk múltjáról és jelenéről.

    Az összefoglaló megírásához az arhivanyagokat Polyák Éva bocsájtotta a rendelkezésemre.

Oldal: Arhivum
MUNKÁCSI NYUGDÍJAS - © 2008 - 2024 - munkacsinyugdijas.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat